Welcome to Gaia! :: View User's Journal | Gaia Journals

A Realtivitás Elmélete

A mai történetem arról szól, hogy hogyan is lehet gyakorlatban alkalmazni ezt a nagy hatású fizikai törvényt. De, azt hiszem, kezdem az elején...

A mai napom is érdekesen kezdődött. Pénteken egyik tanárom kitalálta, hogy 3, egymást követő kedden tart vizsgát. Amilyen szerencsés vagyok, sikerült a háromból kettőt olyan keddre raknia, amikorra már volt vizsgám. Így maradt a harmadik, időrendben az első, időpont, a mai nap. Volt négy napom felkészülni egy igen... kemény vizsgára. Az ember megteszi, amit tud alapon, belevágtam, sőt, üres fejjel még vizsgára is bementem. Másik tárgyból fiktív vizsgaidőpont, én azt hiszem, jegybeiratás is, és bemegyek 8ra. Tanár sehol, igen, pont ettől féltem, nincs beiratás. Vizsgámig bő két és fél óra, nézzünk át pár dolgot még. Megtörtént, majd pár perccel a meghirdetett időpont előtt felmegyek. Mások is vannak, és fél óra alatt (kb ennyit késett a tanár) kiderült számomra, hogy elég szigorúan vizsgáztat.

Már ebből sem lehet túl sok jó, a semmi kis tudásommal hamar ki leszek vágva. Sebaj, megvehetem a még hiányzó ajándékot. Tanár megérkezik, első körben bemegyek vizsgázni, másik két sorstársammal együtt. Kb másfél órát kint töltött a tanár, simán ki lehetett volna mindent puskázni, de az nem az én stílusom. Az első emberke megkereste, majd jön vissza, szinte boldogan: "Beszélget, nemsokára jön. Nekem azt mondta, hogy erre inkább nem adna jegyet, jöjjek vissza máskor." És lobogtatta a fél oldalas 'vizsgafelkészülését'. Következő páciens egy lány, őt kb egy-másfél órán át faggatta, és végül kapott egy kettest. Na, most én jövök, meglátja mennyit írtam, és ki leszek hajítva. Eldadogom neki, amit írtam (a semminél azért több), belekérdez, belejavít. Elmondtam a tételem kb negyedét, abból is volt, amit javított (nem is kevés), aztán így szól hozzám:

"Maguknak progmatosoknak nem olyan szigorú a követelmény, mint a matematikusoknak..." Én gondolatban tovább folytatom:'de még ez így is kevés.' Node még nincs itt vége az egésznek, meg a tanár mondatának sem. Folytatás: "és nem is olyan kevés, amit mondott, mint amennyire az elején szabadulni akart...", magamban a folytatás: 'de még ez így is kevés.' De még itt sincs vége a mondatnak. "és, ha elkezdenénk itt szőrözni, akkor kijönne, hogy mi nem stimmel, és biztos maga is rájönne magától. Erre egy négyest tudok ajánlani, sajnos jobbat nem." Én teljesen lesokkoltam, egy 'Köszönöm!'-öt tudtam csak kinyögni, és a következő két percben elmém maradékait szedegettem össze.

Utána el, vásárolni. De ez már egy másik történet...